A tél orvtámadása

Március 15-re az egész országot meglepte a viharos széllel érkező havazás, sokfelé katasztrófahelyzetet okozva. Mi Turán csak egy szelíd verziót kaptunk belőle, de a naptárral mit sem törődve újra téli képét mutatta az erdő.

A bíbiccsapat a széllel dacolva gubbasztott a jégbe dermedt vizenyős réten, de amint észrevették érdeklődésemet, szárnyra kaptak.

Aznap hiába ültem ki a lesbe és figyeltem madaraim sürgését az etetőn, az üveget hamar belepte az északi szél által űzött kavargó hópihék áradata. Be kellett látnom, hogy széllel szemben még fényképezni sem lehet. :)

Tegnap ragyogó napsütésre ébredtem. A hó és a napfény ritkán jártak együtt az idei télen, igyekeztem tehát kihasználni a jó lehetőséget és ismét bebújtam a les üvege mögé. A jó fényben ölyvek csatáját szerettem volna fotózni, de a felszolgált csirkelakomára csak egyetlen madár érkezett. Ilyen az én szerencsém. 

Volt még egy meggyvágóm és néhány szajkóm. Ezzel kellett beérnem, de ez is több, mint a semmi.

Mire hazaértem, már élénken csurgott az eresz és a hideg dacára a melengető napsugaraknak köszönhetően mára már alig maradt valamicske hó. Persze jól van ez így, elég volt a télből. Most már tényleg jöjjön a várva várt TAVASZ!