Zöld küllő és egyebek

Pénteken az eredetileg szándékozottnál egy kicsit később értem ki az itatóhoz. A zöld küllőt éppen onnan riasztottam fel, a karvalyról meg már valószínűleg lekéstem, mert estig nem jelentkezett. Már a várakozás első perceiben szokatlan zajra lettem figyelmes. Mintha ágakat tördelnének a kis fenyvesben. Talán egy óvatlan őzbak közeledik? Jobban figyelve a fákról a földre szálló apró madarakat véltem látni a távolban. De egyik sem szállt vissza a fára! Közben egy fekete árnyék is mozgott a soroló törzsek takarásában. Erről aztán hamar kiderült, hogy fekete harkály. Erősen dolgozott. Nem a kopácsolása hallatszott, hanem a fenyőkéreg lefeszítésének és elpattanásának zaja és nem madarak, hanem a kéreg darabok hullottak a földre.

Sokáig figyeltem - egyéb dolgom nem lévén - sőt hívogattam is, de nem akart közeledni. Végül egyetlen kép sikeredett, úgy húsz méterről.

Kárpótlásul az elriasztott zöld küllő ismét megjelent. "Klasszikus stílusban" párszor elvonult a les fényfoltos előterében. Párszor kiugrált a képből, sőt el is röpült, de mégis visszatért.

Felugrott a kidőlt fenyőre és terepszemlét tartott.

Majd az itató szélén tétovázott, hogy megfürödjék-e? Ezt eddig sosem láttam tőle. A víz eddig nem érdekelte.

Aztán megtalálta az alkalmas helyet, ahol a vízbe ereszkedett. Fürdött, de csak tartózkodással.

Hamar megunta és szárítkozni kezdett.

Közel negyed órányi időt adott műsora megörökítésére. Hálás vagyok neki ezért.

Amikor elment, figyelmem ismét a fekete harkály felé fordult. Helyesebben a harkályok felé, mivel ketten is dolgoztak egymáshoz közel , de hozzám egy jottányit sem közeledve. Próbáltam elkapni egy olyan pillanatot, amikor mindketten látszanak, de nem tudtam.

A legközelebbi fa úgy tíz méternyire lehet. Akkor lehetne esélyem közelebbi képekre, ha azt vennék munkába, vagy pedig a földön kutatnának hangyák után. De nem elégedetlenkedem, a megmutatkozásuknak is örülök.

Az esti karvalyra várva - amely, mint írtam, nem jött - becsúszott  még pár kép a késői vendégekről.

Ma délután újra kiültem. A fekete harkálynak akartam esélyt adni egy sztárfotóra. Sajnos, nem élt a lehetőséggel. A zöld küllő azonban ismét elém járult. Sok újat nem mutatott, de azért kattintottam rá párat.

Végezetül egy kis magyarázat. Feltűnhetett olvasóimnak, hogy a képeim külleme némileg megváltozott - a belbecs az olyan, amilyen :). Aminek legjobban örülök, hogy élesebbek és kevésbé zajosak lettek. Van továbbá egy diszkrét keret és egy általam kissé ügyetlenül megszerkesztett vízjel. Ez utóbbi nem azért, mintha attól tartanék, hogy bárki is ellopná a fotóimat, de hát haladni kell a korral...

És mindez egy kedves fotós társam ingyenesen rendelkezésemre bocsájtott ötletes és gyors programjával.

Köszönöm szépen Balázs!