Őzek és zivatarok

A sok madarazás után már alig vártam az őzbak szezon kezdetét. A naptár szerint ez ugyan már elkezdődött, de az első cserkelésem alkalmával csak két bakkal találkoztam. Elsőként mindjárt a tavaly Öreg névvel illetett kapitális példánnyal. Már egy sutát kísérgetett a szokott területen. Ez még sajnos napkelte előtt volt, erős szürkületben. Az őzek kattintás nélkül faképnél hagytak és a felhőkkel fedett nap sem akart kitakarózni. A réten enyhe köd ült és gumicsizmám fölött térdig ázott a nadrágom a harmattól, miközben szokott útvonalamat jártam. A magas fűben alig vettem észre a vadászó rókát. Úgy száz méterre lehetett, távol ahhoz, hogy cincogással próbálkozzam. A telefonomról sebtében kikeresett nyúlvisítás azonban megállította és felém fordította.

Meg is indult a hang irányába és húsz méterig megközelített. Itt viszont megtorpant...

...majd elszelelt. Hogy felismerte-e a nádban rejtőző alakomat, vagy szagot fogott, azt már sosem fogom megtudni. Távolabb egy nyúl várta meg, hogy lefotózzam.

És a reggeli séta végén egy távoli bak is elém került. 

Őzbak ügyben valami van tehát, de még nem az igazi.
Estefelé - nem törődve a sötét felhőkkel - újra próbálkoztam.

Kár volt, mert csakhamar leszakadt az ég. A fényképezőgépet a magammal hordott fóliazacskóba csomagoltam és a zubbonyom alá rejtettem, de szó szerint bőrig ázva értem a kocsimhoz. Otthon elsőként a gépet ellenőriztem, pár vízcseppet kellett letörölnöm róla, de jól működött. Az asztalra tettem száradni.

Éjszaka furcsa, gyors kopogásokra ébredtem. Ennek okát keresve jutottam az ebédlőbe, ahol a fényképezőgépem önállósodva, magától lőtte a sorozatokat!!! Nem tudtam leállítani. A kis ablakban éppen akkor írta ki, hogy a kártya megtelt. Az LCD-je teljesen sötét volt, a gombokat hiába nyomkodtam. Ki kellett vennem az akkumulátort, hogy a megvadult gép ámokfutását megszakítsam.

Kell-e részleteznem, hogy milyen gondolatokkal másztam vissza az ágyba és hogyan töltöttem az éjszakát?

Átkoztam magam, amiért elvakult szenvedélyem komoly kárt okozott. Fogalmam sem volt, hogy hogyan, mennyi idő alatt és mennyi pénzért fogom megjavíttatni a tönkretett értékes technikát. Az is lehet, hogy javíthatatlan lesz a beázott gép!

Hajnalban már a neten keresgéltem és a szervíz javítási feltételeit tanulmányoztam.

Aztán összeraktam a gépet és csodák csodájára újra rendben működött! Mintha lidérces álomból ébredtem volna! Mindenesetre megfogadtam, hogy ezentúl körültekintőbb leszek és esőre hajló időben nem kockáztatom kedves "fotóstársam" épségét.

Ma hajnalban például már a vihar előszele is itthon marasztalt. Az őzek meg csináljanak, amit akarnak! :)