Esős vendégfogadás

Szerda reggel bágyadt napsütésre ébredtem. Kornél barátom telefonhívására megerősítettem, hogy indulhat az előzőleg megbeszélt turai fotózásra, mert jó az idő. Mialatt vártam rá a város határában, már erősen felhősödött, sőt némi köd is ereszkedett.
Régi ismerősökként köszöntöttük egymást, noha korábban csak kétszer találkoztunk személyesen. Az internetes fotós fórumokon figyeltem fel műveltséget eláruló hozzászólásaira és érdekes módon már ismeretlenül is rokonszenv alakult ki közöttünk. A tényleges megismerkedésünk egy emlékezetes közös esti hídfotózás keretében történt.

http://picasaweb.google.hu/endre4/MegyeriHD#
Kiderült, hogy ugyan néhány évvel fiatalabb nálam, de az én korosztályomba tartozik, ő is mérnök, sőt főiskolai tanár és tervező, de amit legfőképpen értékelek: lelkes fotós. Később Horányban a madáretetőmnél készített szép felvételeket. Ezúttal Tura természeti szépségeivel és főképp az állatvilágával szerettem volna megismertetni őt.

Mire elindultunk a rétre, már szinte újra besötétedett és cseperegni kezdett. Sajnos az állatok mintha elbújtak volna, nem igazán akartak a pesti vendégfotós kamerája elé kerülni. Pedig nem látszott rajta városi mivolta, ő sem városi öltönyben parádézott, az alkalomhoz illő terepruhában, gumicsizmában caplatott a tocsogósban és ő is térdig elázott a magas fűben gázolva.




Azért akadt néhány nyúl, fácán, távoli őzbak, néhány madár és virág a számára. Sőt, egy új virágot is "felfedezett": a fehér pipacsot! Tényleg nem értem, hogy egyetlen piros pipacsot sem látni még nálunk, de a fehér változat nem olyan ritka, mint a fehér holló, úton-útfélen virít. Érti ezt valaki? ( A magyarázat: bujdosó mák a virág neve.)

Gyorsan elrepült három óra, mire bejártuk az összes kedvelt helyszínemet. Addigra az eső alaposan rákezdett, elmosva további fotós reményeinket.
Búcsúzáskor megállapítottuk, hogy szebb lehetett volna ez a program jobb időben, de így is jól szórakoztunk. Házigazdaként én elsősorban arra ügyeltem, hogy a vendégem készíthessen jó fotókat, de azért egy repülő kakukkot sikerült lőnöm.




Sőt, az első idei gyurgyalagomat is ekkor fényképeztem.

Délután kiragyogott a nap és én ügyintézésből hazatérve egyenesen kiautóztam a rétre. A sárga billegetőket fészeképítés közben találtam. Legalábbis a tojó csőrében ott a fészekanyag. Náluk is csak az asszony dolgozik?

A Galga partján nyílik a sárga vizililiom és ennek a mélykék szitakötőnek a fajtársai szép számmal röpködnek és időznek a sásos növényzeten. (No lám, a hártyásszárnyú rovarokat sem ismerem, de ígérem, hogy megtudom és közreadom a nevét.)

(Sávos szitakötő)




Optimistán még az is megfordult a fejemben, hogy kinézek a rókalyukhoz: ebben a szép napsütésben biztosan kijönnek a kisrókák.
Aki visszagondol az elmúlt napok időjárására könnyen kitalálhatja, hogy napfény helyett ismét borút és esőt hozott a délután, így ki sem ültem. Most már aggódom: vajon a kisrókák tudnak úszni? :)