KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. április 4., csütörtök

Az első bankák

Eredménytelen napom volt ma. Hiába sároztam össze a kocsimat nyakig, elakadást kockáztatva a felázott földúton, csak távoli képekre futotta a szerencsémből. Meg sem mutatom őket. Pedig egy fekete gólya is "elszenvedett" tőlem néhány lövést a vizenyőnél, ahol rajta kívül még egy nagykócsag és három szürkegém is vadászgatott, reménytelen messzeségben. 
Csupán egyetlen reményteli eseményt érdemes feljegyeznem mai keltezéssel: két búbosbankát láttam a fűben tipegni. Párban lehettek, mert néhány méter távolságban követték egymást. Megjöttek hát, a tavalyi első észleléshez képest öt nap késéssel, amire viszont a csúf időjárás miatt meg is volt minden okuk.
Hogyan tudnám értésükre adni, hogy találkozásunk helyétől csupán két-háromszáz méternyi röptávon belül három odúm is várja őket?!!! Bárcsak felfedeznék és elfogadnák valamelyiket!
Találkozásunk örömére megmutatom egy kedvenc tavalyi képemet. Biztatásul nekik és kabalaként magamnak...