Házi bankák és mezeiek

 Szeretem a búbosbankákat és úgy tűnik, ők is engem, mert a tavalyi sikeres költésük után idén is megjelentek a házunk körül. Sajnos nem a kényelmes odút választotta az újdonsült bankáné, hanem egy palatető alatti rést. Erről itt írtam. Nos, ez a buta kis tojó nyughatatlan és kalandvágyó is lehetett, mert előszeretettel kutatott az álmennyezet szigetelőanyagában és további két alkalommal kellett őt kimenteni az épületből, egyszer még költésidőben, amikor a tojásain kellett volna ülnie. Sok izgalmat és aggódást okozott, de aztán a kikelt tojások héjait megtaláltuk az épület mellett kidobálva. Így már a fiókák etetésének ideje is eljött, de a bankák csak lopva és rendszertelenül jártak. Sokszor napokig nem láttuk, hallottuk őket. Már-már elkönyveltük a fészekalj pusztulását, aztán ismét előkerültek. Ki tudja, merre csavargott a tojó, merthogy a hím mindig őt követte, jó falatokkal hívogatta. Egyszer valami szösszel a fején jelent meg.

A hím is csak bújkálva mutatkozott, csupán egyetlen fotó készült róla.

Mostanra már mutatkozniuk kellene a fiókáknak, de csak sötétség tátong a bejáratnál, a költés bizonyára elpusztult. Talán a palatető alatti forróság ölte meg szegény madárkákat. Sajnos, a buta kis tojót megcsalta az ösztöne, amikor a biztonságos odú helyett ilyen veszedelmes lakhelyet választott.

A házi bankáim tehát csak bánatot okoztak.

Nem úgy a "mezeiek", merthogy azok is voltak. 😊

Két éve, kora tavasszal hirtelen jött ötlet alapján lest építettem a turai határ egyik elhagyott parcelláján. Mire elkészült, máris értelmetlenné vált, mert közben az innen fényképezni szándékozott madarak eltűntek a környékről. Soha egyetlen képet sem készítettem ebből a kunyhóból, de egy rönkodút azért kihelyeztem eléje, hátha az errefelé gyakorinak tűnő búbosbankáknak megtetszik. Tavaly már láttam némi mozgást körülötte, de csak idén jött el az én időm, amikor nagy örömömre egy banka pár beleköltözött. 

A sebtében megépített, mindeddig haszontalan lesből a madarak zavarása nélkül követhettem az életüket a költéstől a fiókák kirepüléséig. A páratlan lehetőség révén feledhetetlen élményekre és sok-sok fotóra tehettem szert. Csak azt sajnálom, hogy hamar véget ért. Remélem, jövőre az öreg rönk ismét lakókra talál majd!

Az etetésről készítettem két kis videót is. Sajnos ide csak lebutítva tudtam feltölteni, de azért érdemes megnézni őket.