KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2020. július 6., hétfő

Bankák a háznál

Talán még emlékeznek kedves olvasóim, hogy idén nagy öröm ért: búbosbankák költöztek a kertünkben elhelyezett odúba. Azóta nem múlt el nap anélkül, hogy ne foglalkoztam volna velük. Sokszor csak fényképezőgép nélkül ültem lesbe, hogy gyönyörködjem a fiókáikat etető banka szülők sürgölődésében. Fáradhatatlanul hordták a kukacokat, rovarokat. 


A nagyobb testméretű hím többnyire egyenesen az odúra szállt, ...


... bebújt, leadta az élelmet, majd azonnal repült tovább az újabb falatokért. A tojó előbb megült a beszálló ágon, halkan szólongatta a fiókákat, mielőtt bebújt volna. Kifelé is megpihent az ágon, dudorászott még a kicsiknek és csak aztán ment el újra kukacoskodni. Erről készítettem egy videót.


Bankáné beszállásairól látványos képek készültek.





A délelőtti ellenfény szépen átvilágította a felborzolt bóbitát.



A szomszéd diófájának élénkzöld levelei tetszetős hátteret adtak.




Egy alkalommal jól álcázottan közelebb merészkedtem a beszálló ághoz. Megérte.



Egyébként is nagyon vigyáztam arra, hogy ittlétük alatt semmivel se zavarjam a madaraimat. Szerencsére egyszer sem ijedtek meg tőlem. 
Egyik délután megláttam, amint az egyik kis banka kikukkantott az odúból. Ez azt jelezte, hogy a fiókák már elég erősek és érettek a kirepüléshez. A madarászok ilyenkor veszik ki gyűrűzéshez a fiatal madárkákat. Megvártam az estét, felnyitottam az odú tetejét és belefényképeztem.


Eszerint öt kicsi banka nevelkedett a kertünkben, csakúgy, mint 2011-ben. Akkor úgy volt, hogy naponta egy fiatal madár hagyta el az odút, miután órákat töltött a bejárathoz felkapaszkodva, ahol a szülei még etették és bátorították az első szárnycsapások megtételére. 
Van tehát még öt napom, hogy fényképezzem ezeket az érdekes jeleneteket. - okoskodtam.
Nos, az élet rám cáfolt: annak ellenére, hogy azóta naponta többször figyeltem az odút, végül észrevétlenül, búcsú nélkül keltek szárnyra az odúmban felcseperedett madárkák. Igaz, hogy tegnap másfelé jártam, talán akkor történt meg a kirepülésük.
Örülök, hogy otthont adhattam a búbosbankáknak, és minden baj nélkül felnevelhették nálunk a fiókáikat. Remélem, jövőre visszatérnek!

2 megjegyzés:

  1. Ez de szép! Még majd notbookon megnézem a csodálatos fotókat!

    VálaszTörlés