Vissza az itatóhoz

Azzal, hogy kirepültek és elhagytak a bankáim, hirtelen téma nélkül maradtam. Más lehetőség nem lévén, a boldog bankás időkben elhanyagolt itatómat kellett ismét vonzóvá tennem a madarak számára. Kitisztítottam, telehordtam vízzel és vártam a szárnyas népséget. Sajnos, sokáig kérették magukat és nem akartak visszatérni. Jó néhány alkalommal egyetlen fotó nélkül mentem haza a leselkedésekből. 

Az első fürdő vendégem egy széncinege volt, aznap az egyedüli.

Pár nappal később egy barátposzáta gyors megmártózását tudtam kilesni.

Egy szürke légykapót is a les elé csábított a kis pocsolyám.

Egy meggyvágó éppen csak párat kortyolt a vízből, de tükörképes emléket hagyott magáról.

Egy újabb leselkedéskor fakopáncsok jöttek a vízhez.

A máskor oly gyakori szajkók valahol máshol hűsölnek. Hiába hívogattam őket a hangjukkal, csupán egyikük ugrott be egy pillanatra, de rögtön repült is tovább, mert az ugyanakkor érkező fakopáncs elriasztotta.

A fiatal fakopáncs viszont maradt és alapos fürdőt vett.

A harkálygyerek távozása után ismét hosszú unalom következett, melynek egy hím karvaly érkezése vetett véget. Az itató közelebbi végére telepedett, mindössze két méternyire tőlem és kíváncsian próbált a tükrös üveg mögé nézni. Ez persze nem sikerült, de közben én részletgazdag portrékat készítettem róla.

Hamarosan a vízbe ugrott és heves pancsolásba kezdett.

Átázott tollakkal elég mulatságosan nézett ki a szépséges kis ragadozó madár.

Az itató szélén megrázta magát, majd elnehezült szárnycsapásokkal távozott.

A karvalyok nagyon szeretnek fürödni, szerencsére már sokszor strandoltak nálam a korábbi években. Emlékezetem szerint tavaly a szerényebb külsejű tojó madár jött rendszeresen, a hímmel nem is találkoztam. Ezért is örültem nagyon karvaly úr mostani látogatásának.

Legközelebb szép napsütésben ültem lesbe. Sokáig semmi, aztán egy régen látott madárka jelent meg: egy vörösbegy. Párat kortyolt, majd sietve távozott. 

Szerencséje, hogy időben odébbállt, mert a karvaly hamarosan megérkezett. Egyenesen a vízbe szállt.

A fürdőzéséről sorozatokat lőttem, de sokszor csak a fröccsenő víz maradt a képen, a teljesen elmerült madár fölött. Ezeket eldobtam, jobban tetszettek a statikus pillanatok.

Már teljesen bőrig ázott, amikor megelégelte a fürdőzést és nehézkes mozgással elrepült. 

Jó, hogy újra találkozhattam ezzel a gyönyörű madárral, de gyakori látogatásai elriasztják a szomjas kis énekeseket, aminek viszont nem örülök. Akkor mi legyen? ☺ Nem tehetek mást, elfogadom azt, amit a természet kínál.