Hangoskodás

Tudvalevő, hogy a madarakat a saját daluk lejátszásával közel lehet hívni. Különösen igaz ez a tavaszi fészekrakás idején, azaz mostanában.

Legutóbb a szigeten tettünk egy felderítő utat Tamással, hogy lássuk, mely madarak tértek már haza? Leginkább a búbosbankákra voltunk kiváncsiak, de csak röptükben láttunk néhányat. Egy kedves kicsi madár, a cigánycsuk mutatott némi érdeklődést a hangjára és tartózkodóan ugyan, de megmutatta magát.

Számos pacsirta röpködött, de szerény külsejük miatt nem nagyon fotóztuk őket.

Amire nem számítottunk: váratlanul egy kis lile nevű partfutó madárka hagyta magát fényképezni a bő harmatban fürdő fűben.

Apró lábait sebesen szedve szaladgált előttünk, hogy rovar-reggelijét összekapkodja.

Ezt a madárkát azelőtt csak vízparton láttam.

A meglepetés vendégen kívül még hantmadarat is láttunk, de távol és rossz háttérben. Mondtam Tamásnak, hogy Turán van nekem egy jó helyem, majd ott becsalogatom a hantmadarakat.

Úgy is lett: másnap reggel egy bontott építőanyagot tároló telepen jelentkeztek is a hívásomra. Elsőként a féltékeny hím, hiszen egy vetélytárs jelenlétét sejtette az idegen hangból.

A tojó is kiugrott, hogy körülnézzen.

Egy arra járó barázdabillegető is felfigyelt a hangoskodásra és "színpadra lépett".

Egy hím kenderike hívatlanul került elém, méghozzá egy pocsolyánál, ahová inni jött. Ezt a kis énekest alig néhányszor láttam csak és jó fotóm sem volt róla, most meg a tükörképével együtt adta magát. 

Egy másik alkalommal visszatértem a törött beton halmokhoz, hogy újra próbálkozzam a hanghívással. Ezúttal már a fészek bélelő anyagot hordták a tojó hantmadarak. 

Egy barázdabillegető is itt keresett lakóhelyet, a hangja hallatán  egy magaslati pontról nézett körül.

Talán a visszatérő búbosbankákat várom leginkább. Több odút készítettem és helyeztem ki számukra. Több példányt láttam már és ezen a kiránduláson az első idei banka fotót is elkészíthettem.

Odahaza, az udvaron tevékenykedve halk csicsergésre lettem figyelmes. Megismertem a hangot: a házi rozsdafarkú énekelt. Nosza, kiültem a kertbe, rákészültem a fotózásra és rázendítettem. A helyben családot alapítani szándékozó hím hevesen reagált. Ide-oda röpködött, kereste a betolakodót, hogy elzavarhassa. Helyváltoztatásai közepette bőven adott alkalmat arra, hogy fotózhassam.

Egy újabb hétvégi reggelen ismét Tamással indultunk szerencsét próbálni. Egy földúton zötykölődtünk, amikor egy sárga billegető tűnt fel előttünk. Egy szántáson ült.

Nem éppen szép környezet, de sehol egy mutatós beszálló. Vagy ötven méternyire előttünk viszont egy virágzó repce tábla. Próbáljuk meg odacsalni! - döntöttünk. A hangszórót kilógatva lassan előreóvakodtunk, miközben a hangot játszottuk. Sikerült a billegetőt a repcére ültetni.

A legbüszkébb viszont a kakukk behívására vagyok, amely jóval később, április végén sikerült egy turai terepen.

Ez a kaland viszont megér egy újabb bejegyzést. Lásd a következőt!