Verőfényes ősz

Immár tíz napja tart az ilyentájt szokatlan meleg idő. Az ég felhőtlen, a Nap ragyog és délutánonként júliust idézően kellemes a hőmérséklet. Vénasszonyok nyara - így mondják, de mindenki, még a korombeli vénemberek is élvezik. A lombok csodás színeket öltenek és a szélcsendben sokáig a helyükön maradnak a tarka falevelek.

A hajnalok persze már hűvösek és gyakran lepi köd a tájat. Egyik korai sétámon különleges hangulatú képeket sikerült készítenem.

A lesem környéke őszi színekben pompázik. A kis fenyvest a fákra felfutott vadszőlő díszíti.

Kíváncsi voltam, hogy milyen állatok látogatják ez idő tájt az itatómat, ezért néhány alkalommal beültem a kunyhómba leselkedni. A kis madarak távol maradtak. Sejtettem, hogy karvaly leselkedhet a közelben. Egyszer aztán megmutatta magát néhány felvétel idejére.

A korábban sokszor látott, hiányos színezésű kamasz fácán kakas végre tökéletes tollruhában mutatkozott.

A zajos szajkók egyre-másra jöttek, ugráltak, hangoskodtak és hordták a kukoricát és a napraforgó magot. Még az ölyvnek kikészített húst is felfedezték és megdézsmálták.

Nem hiába hallottam a kiáltását jó néhányszor: egyszer egy zöld küllő is berepült. A sok látogatót vonzó fatönköt vizsgálta át. Talán hangyákat remélt?

Egy új vendéget is a vízhez vezérelt a szomjúság: egy vörös mókus közelített a fenyőfákon.

Némi óvatoskodás után egyenesen az itatóhoz járult...

... és mohón inni kezdett.

Ám hirtelen valamitől megriadt és villámgyorsan felszaladt a fára, de aztán mégis leereszkedett a tuskóra, hogy átgondolja a helyzetet.

Rájöhetett, hogy nem fenyegeti veszély, ezért más irányból ugyan, de visszatért a vízhez.

Hosszasan ivott, majd a rá jellemző fürgeséggel hagyott magamra. Nagyon örültem a látogatásának, mert nem csak a víznél, de ebben az erdőben sem láttam még soha.

Az ölyvek bőven találhatnak egeret mostanában, mert többször csak a fákról gusztálták a csali falatokat, le nem jöttek.

Harmadik alkalomra aztán végre megjelent egyikük a kívánt helyen.

Nagyon jól mutatott az őszi erdő háttere előtt.

Pár közeli képet is készítettem róla.

Csak ímmel-ámmal falatozott és közben gyanakvóan nézett körül, mintha a párja támadásától tartott volna.

Nem maradt sokáig, a hús nagyobb részét meghagyva távozott. 

Talán még egy ideig élvezhetjük a gyönyörű őszi napokat, de nagyon kell már az eső a szomjazó földeknek, a kiszáradó folyóknak és a frissítő szél a szmogtól fulladozó városiaknak. Nem lehetek annyira önző, hogy csak magamra gondolva marasztaljam a csodás őszi napsütést.