A rókatanya közelében egy náddal szegélyezett árok található. A sűrű nád jó fészkelőhelyet biztosít a nádirigóknak. Az ő fészkeik a célpontjai a kakukkoknak, ezekbe csempészik tojásaikat, hogy fiókáikat a csóri rigók a sajátjaikként neveljék fel. Ez az akció nem egyszerű, a kakukkok összehangolt munkáját, sok-sok repkedést, rejtőzködést, visszavonulást és újabb próbálkozást feltételez. Eközben a jól ismert kakukkoláson kívül jellegzetes hangjeleket is adnak egymásnak a tojáscsempészek. Mindezt tetézi, hogy legalább három pár kakukk dolgozik a környéken.
A kotoréknál ülvén, unalmas perceimben a fejem felett repkedő madarakat figyeltem és próbáltam valami rendszert felfedezni a mozgásukban, nem nagy sikerrel. Annyit megállapítottam, hogy a hím valósággal üldözi a tojót, az menekülni látszik, de gyanítható, hogy a lombok között párosodnak, majd együtt indulnak tojás csempésző portyára.
Néha más madarak is lencsevégre kerültek, mint ez a dolmányos varjú.
Egy fácánkakas biztos távolságból próbált a területéről elriasztani, erőfitogtató dürrögéseket produkálva.
Jó néhány alkalommal, sok-sok órát vártam a kölykökre. Nem kényeztettek el, vonakodva bújtak elő, szinte mindig egyesével és nagyon tartózkodóan viselkedtek.
Egyetlen egyszer jött elő együtt két kölyök, de nem volt kedvük játszani.
Egyik délelőtt megpillantottam az öreg rókát, amint a közelben sündörgött. A magas fű eltakarta, de nem mertem felállni, nehogy elriasszam.
Persze így is észrevett: rám irányuló fülei ezt egyértelműen jelezték. Egy pillanat és már ott sem volt.
A beste kis kölykök nem produkálták magukat nekem, pedig finom falatokkal próbáltam jobb együttműködésre bírni őket.
Nem gondoltam volna, hogy csupán ezzel a néhány egyszerű képpel kell beérnem, de sajnos ez a szomorú helyzet. A kis rókák ugyanis eltűntek. Utolsó szereplésükkel az elmúlt szombaton egy vendég fotóst örvendeztettek meg. Neki bezzeg mind az öt kölyök előjött és önfeledten játszadozott.
Aznap délután azonban egy traktor érkezett munkát végezni a szomszédos parcellára, mely csak pár méterre van a rókalyuktól. Talán a nagy zaj miatt vonultak ki a kis csibészek a nádba? Ki tudja? Tény, hogy azóta, immár öt napja csak a hűlt helyüket őrzöm. Azaz csak őriztem, mert abbahagyom.
A vöröskék hiányában lőttek a nagy terveimnek, vagy mondjam úgy, hogy a rókázásnak kakukk?
Ma délelőtt már őket fényképeztem.
Szép madarak. Jó lenne közelebb kerülni hozzájuk. Talán a nádirigók fészkénél? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése