Vendégségben

A minap láttam egy csodás természetfotót. Vízi madarat ábrázolt gyönyörű arany fényben, habos csillogásban. A fotós többi képén is látszott, hogy kiváló technikával és tudással vizes élőhelyen, ideális körülmények között készíti őket. Éppen azok a madarak szerepelnek a fotóin, amelyek nálam kezdettől hiányoznak és amelyek a bakancslistámon szerepelnek.
Gondoltam egy merészet és levelet írtam a fotóstársnak, hozzá tudna-e segíteni - ha csak információkkal is - ahhoz, hogy én is arrafelé fotózhassak?
Az örömteli válasz hamar érkezett és egy meghívást tartalmazott. A részleteket telefonon beszéltük meg. Egyetlen körülmény aggasztott: egy fekvő lesről volt szó! Hogyan leszek képes rossz derekammal órákig hasalni? Végül túlléptem ezen a kérdésen, hiszen a páratlan lehetőséget nem szalaszthattam el holmi kényelmetlenség miatt. Majd csak kibírom valahogy! A kedvezőtlen időjárási előrejelzés dacára szombatra tűztük ki a nagy találkozót.
Tegnap hajnali háromkor indultam el száztíz kilométeres utamra. Az autópályán hideg, élénk szél lökdöste a kocsit, és néhol eső permetezett. Kelet felől csak gyenge derengés tört át az összefüggő felhőtakarón. Kicsit előbb érkeztem a megbeszélt helyre, de legalább volt időm gumicsizmát ölteni és kullancsriasztóval befújni magam, ahogyan azt vendéglátóm tanácsolta. Csakhamar ő is megérkezett és személyesen is megismerkedhettünk. A nálam tíz évvel fiatalabb, rokonszenves tanár emberrel hamar megtaláltuk a közös hangot és szinte régi ismerősként vágtunk neki a csalánnal benőtt, bokatörő tóparti ösvénynek.
Egy helyről már láthatóvá vált a vízen úszó les, ahonnan kiváló képeit készítette.

Innen még pár száz métert gyalogoltunk, néhol nádasban, mocsaras vadcsapásokon, majd a bokáig érő sekély vízben a lesig. Közben sok madarat riasztottunk fel, köztük libákat és legnagyobb sajnálatomra gólyatöcsöket is. Vendéglátóm kinyitotta és "üzemkésszé" alakította rejtekhelyünket és bemásztunk. Hamar kiderült, hogy hiába hoztam a kis összecsukható székemet, itt ülve fotózásról szó sem lehet, a kényelmet egyedül a vékony habszivacs alátét szolgálhatja. A gépeket közvetlenül a les padlójára helyeztük, hogy szinte a víz színéről fényképezhessünk. Még szerencse, hogy korábban kitaláltam egy módszert ilyen helyzetekre.

Lassan világosodott, de fújt a szél és szürke felhők tornyosultak a tó felett. Már annak is örültünk, hogy legalább nem esett az eső! Egy népes sirály csapat jelentkezett elsőként. Egy danka valami ehetőt hozott.

Kisvártatva egy magányos cankó tévedt elénk.

Aztán egy másik.

Később egyre többen lettek.

Némelyek fürdésbe kezdtek. Sajnos ehhez az akcióhoz jobb fények dukáltak volna.

A cankó csapatba piros lábú és kormos példányok is keveredtek.

Gólyatöcsök is feltűntek, ugyan még elég távol.

Időnként népesebb cankó csapatok érkeztek, kicsit időztek, majd ismét továbbszálltak.

Talán az erős szembe szél miatt, de többnyire a hátukat mutatták nekünk a madarak.

Mi tagadás, a hason fekvés nem esett jól. Nemcsak a derekam, hanem a nyakam is megfájdult, amint fekvő helyzetben a fejemet görcsösen emelve próbáltam kinézni a keskeny üveg ablakon. Sokszor kellett a padlóra hajtott fejjel pihentetni elfáradt nyakam, vagy térdre emelkedve a derekam. Kedves vendéglátóm ilyenkor is segített "nézni", nehogy valamit elszalasszak. Életemben először láttam gulipánokat, sajnos mindvégig nagyon távol maradtak, pedig velem együtt a tanár úr is szuggerálta őket.

A gólyatöcsök, szebb nevükön széki gólyák végre közelebb jöttek. Ez itt egy tojó...

... ez meg a hím madár.

A lesezés negyedik órájában kezdett csak tisztulni az ég és javulni a fény.

Jobb körülmények között biztosan szebb képek születtek volna, de így is felejthetetlen élmény volt számomra ez a vízi fotózás. Nagyon köszönöm vendéglátóm önzetlen segítségét és remélem, egyszer majd valamiképpen kiegyenlíthetem a vele szembeni adósságomat. Esetleg kis rókákkal? Pár nap múlva kiderül, hogy lesznek-e?