Ma reggel egy békát találtam a begyújtáshoz előkészített hulladék deszkák alatt. Bizonyára a téli szállását keresve jutott a kazánház ajtaja elé, de a tömör nyílászáró útját állta. Szép zöld szemével bánatosan nézett rám a varangy. Rémisztő lehettem neki, fázósan összehúzott testén mégsem mozdított.
Hideg lesz ám az éjszaka itt a kövön, amikor még a takarólécet is leszedem a fejed fölül! - mondtam neki sajnálkozva. Ha meg a háziasszony észrevesz, akkor nem állok jót az életedért! Szerencséd, hogy nem neki, hanem öregapádnak mutatkoztál, én pár fotóért cserébe kiviszlek az erdőbe. Ott aztán elvackolhatsz és biztonságban kihúzhatod tavaszig. Gyere velem! - és egy befőttes üvegbe tessékeltem.
Rövidesen már egy mohás fatuskón találta magát a kis kétéltű, akit nem titulálhatok gyalogbékának, merthogy autóval mentünk. Hogy felvidítsam, pár őszi levéllel színesítettem a környezetét. Békamanökenem a fotózást békésen tűrte, talán megsejtette, hogy híres lesz. Nos, elkészültek a képek. Őszi divat békáknak!
Mikor már végképp megelégelte a társaságomat, egyetlen ugrással eltűnt a korhadt tuskó hullott levelekkel megtelt üregében. Szerintem jól fogja ott érzeni magát a télen. Ha mégsem, akkor legfeljebb továbbköltözik. Rengeteg a kiadó béka lakás az erdőben.
Mindig érdemes keresni ilyenkor a levelek között :-) Nekem az első és a negyedik fotó tetszett a legjobban.
VálaszTörlésKöszönöm a véleményedet István.
Törlés