Hőség és karvalyok

Immár egy hete történt, amikor végre erőt vettem a lustaságomon és a nagy meleg dacára kiültem az itatóhoz. A lány karvaly hamar megjelent, de a fényképezőgép kattanása megriasztotta és elrepült.

Nagy örömömre csakhamar visszatért és éppen a lessel szemben foglalt helyet.

Nem ivott, nem fürdőzött, csak üldögélt nagy ártatlanul, mint aki a légynek sem tud ártani. 

Pedig miatta néptelenedett el a frissítő víz környéke, legalábbis délután. Valószínűleg átrendeződött a forgalom és a kisebb madarak pirkadatkor járnak Ezt abból gondolom, hogy néhányszor kora hajnalban pótoltam a napi párolgást és ekkor már nagy fröcskölésre utaló nyomokat találtam és néhány rigót is láttam elrepülni. 

A karvaly nem sokáig időzött, az éhség jobban kínozhatta, mint a szomjúság.

Sokáig nem történt semmi, aztán nagy szárnysuhogással örvös galambok érkeztek. 

Voltak, vagy hatan, köztük ez évi fiatalok is, melyek semmivel sem voltak kisebbek, mint a szüleik. Egymás után ereszkedtek a földre, nagy zajjal, mint a nehéz bombázók. A nagy forgalom a zöld küllőt is felbátorította, hogy közelítsen, de mielőtt elérhette volna a vizet, mégis elrebbent.

Ez a pár kép a memóriakártyán várakozott, hogy egy bejegyzésre érdemes kollekció összeálljon.

...

Tegnap délután szántam rá magam, hogy próbáljak újabb képeket összeszedni. Mikor máskor, ha nem 40 fokban? :)

Elsőként egy szajkó mutatkozott. Tátott csőrrel pihegett a nagy hőségben.

Csakhamar egy még vedlőfélben lévő társa is csatlakozott hozzá, de szerencsére a háttérben maradt.

Ittak, elrepültek, aztán még sokszor visszatértek nagy rikácsolások közepette. Egy régen látott vadgerle is beóvakodott. Neki bizony tartania kellett a karvalytól, mert a tojó vele is képes lenne elbánni. Nem csoda, hogy pár gyors korty után távozott.

Az itatóhoz merészkedő legkisebb madár egy fakopáncs volt.

Egy kis ideig forgolódott a fatörzsön, de aztán az egymást hajkurászó szajkók elriasztották

Egy újabb örvös galamb ereszkedett a földre kissé távolabb, de azonnal menekülésre fogta, mert egy karvaly  repült rá. Talán nem is komolyan, hiszen valószínűleg nem tudott volna mit kezdeni a nagy testű galambbal. Különösen azért, mert a kisebb és gyengébb hím karvaly volt. Félig takarásban ült le a fatörzsre.

Onnan egyenesen a víz közepére ugrott, rövid szemlélődés után ivott pár kortyot, majd elrepült.

Ezután sokáig nem történt semmi. Hosszú csend állt be, tapasztalatból tudtam, hogy ez "a karvaly csendje". Gyanúm tovább erősödött, amikor előkerültek az újra megszomjazott szajkók, de ahelyett, hogy lejöttek volna vízhez, csak a fenyők tetején rikoltoztak Nyilván észrevették a leselkedő ragadozót és őt szidalmazták. A függönyön át aztán én is kiszúrtam a fenyőfán, a lombok mögött várakozó hím karvalyt.

Most már kivárom, hogy mi történik? - határoztam el. 

Másfél órát kellett várnom, amíg a madár kiterjesztett szárnyakkal landolt az itatón.(Kár, hogy ezt a gyönyörű képet csak az emlékezetem rögzíthette!) Meglepetésemre azonban ez a tojó volt!

Csak pár pillanatig maradt. Valami kis madár repülhetett át, mert felpillantott és egy rövid fütty szerű kiáltással felvágott a levegőbe és eltűnt. A hím még mindig a rejtekhelyén ült, tehát tovább maradtam.

Tíz perc után tért vissza a tojó és a lestől két méterre ült be az itató szélére éppen a legszebb alkonyi fénybe.

A közelség miatt nagyot szóló kattanás aztán aznapra végképp elriasztotta. Legalábbis úgy gondolom, mert nem maradtam tovább, mint ahogyan a hím karvaly sem.

Hazafelé menet a nyílt térséghez érve még láttam, amint a tojó egy kis madarat üldözve átrepül felettem, majd bevág a túloldali fák közé.

Egy délután mindkét karvalyt látni és fotózni nagy élmény volt. Ezért megérte vállalni az izzasztókamrát!