Elmaradt bankanász

Gyümölcs virágzás idején már itt voltak a korán jött bankáim, ritka alkalmat adva arra, hogy tavaszi pompában fényképezzem őket. Már messziről, az öreg lugas oszlopon ülve is tetszetős látványt nyújtottak.

Otthonosan mozogtak a tavaly használt deszka odú körül és elfogadták a régi beszálló ágat is.

Egy virágban álló vadszilva fa csodás hátteret biztosított a fényképezésükhöz.

Többnyire csak a magányos tojó üldögélt az ágon párját várva. Tanúja voltam, amikor végre megjött a hím és helyet fogalt mellette. Furcsállottam, hogy nem hozott kukacot, azaz nászajándékot és semmi izgalom nem látszott közöttük. Egykedvűen, ellenkező irányba nézve időztek egy kissé, majd a hím elrepült. Majd most hozza a lótetűt, átadja és megtörténik a párzás - gondoltam és nyilván a tojó is ezt várta. Nem így történt. 

A tojó még pár napig visszajárt, de aztán elmaradt ő is. Egy hétig nem volt semmi mozgás az odú körül.

Én azért reménykedtem, hogy a hím majd új párral fog jelentkezni.

Közben lehullottak a fehér szirmok és a néhány fagyos hajnal a gyümölcsfákat is megviselte. Az őszibarack még őrzött néhány rózsaszín virágot, amikor ismét banka ült a beszállóra. Talán a hím újabb hódítása?

Ellenfényben, átvilágított bóbitával igazán csinosnak tűnt a banka menyecske. Reméltem, hogy felébreszti a hím családalapítási kedvét.

Néhány nap múlva előttem történt egy randevú, beszállt a hím madár.

Ezúttal nem jött üres csőrrel, gyengéd mozdulattal felkínálta a csemegét a párjának.

Az szépen köszönte és örömmel elfogadta. Ez a madaraknál az elköteleződés jele, azt jelenti, hogy közös fióka nevelésre szövetkeztek. Ezután szokott következni a párzás, de meglepetésemre a hím nem kezdeményezett, hanem gyáván megfutamodott.

Újabb napok teltek el és a bankák csak szórványosan jelentkeztek, leginkább csak a tojó üldögélt az ágon. A háttér ismét változott, régen lehullottak a virágszirmok, üde zöld levelek jelentek meg a fákon. Újra tanúja lehettem a két madár találkozásának és az ajándékozási szertartásnak, méghozzá sorozatban egymás után több alkalommal. 

A tojó már alaposan jóllakhatott, de a hím továbbra is visszarettent a násztól, elfordult, majd elrepült.

Azzal nyugtattam magam, hogy ha nem is látom, valahol máshol azért megtörténik a párzás. Mindenesetre alaposan megkéstek a tojásrakással, mert addigra a rozsdafarkúak meg már javában etetik serdülő fiókáikat, a cinegék kireptettek, a kis rigók pedig a fészeket elhagyva üldözik a szüleiket élelem után kuncsorogva, az én bankáim meg csak álmodoznak a szaporulatról.

Napközben nem láttam őket, de esténként megérkeztek. Május elsején meglestem  a párocskát: a tojó bebújt az odúba, a hím pedig hordta neki a kaját. Néhányszor beadta az odúba, aztán az ágra ülve várakozott a csábító falattal a csőrében.

Akkor úgy gondoltam, hogy, ha késve is, de végre rendbe jöttek a banka ügyek.

Sajnos csalódnom kellett. Másnap már egyáltalán nem jelentkeztek a madaraim és ez azóta is így van. Március végén már megjöttek, egész áprilisban kínlódtak és májusra végképp elmaradtak. 

Nagyon sajnálom, hogy nem láthatom őket többé a házunk körül, mert nem lesznek fiókáik és ezért - bár nem vagyok banka sexológus - Banka urat hibáztatom. Talán kiöregedett szegény...