Május elején szokásom szerint végigjárom az ismert róka tanyákat és keresem a lakottságra utaló jeleket. Sajnos egyre kevesebb az ilyen hely, ahol róka kölykök mutatkozására lehet számítani. Idén is elindultam az ellenőrző körutamra, de sehol sem találtam biztató állapotokat. Igaz, hogy van még egy kotorék, nem is messze a búbosbankás lesemtől, de ott még sohasem találkoztam a róka életre utaló nyomokkal. Pedig még vadkamerát is kitettem oda, de három éjjel és nappal során sem fényképezett semmit a szélben hajladozó fűszálakon kívül. El is könyveltem magamban, hogy legnagyobb sajnálatomra idén is el fog maradni a róka kölyök fotózás.
Egy délelőtti sikertelen bankázás után rossz hangulatban indultam a kocsim felé, de egy hirtelen ötlettől vezérelve a mindig lakatlannak bizonyult kotorék felé vettem az irányt és meglepetésemre kis lábnyomokat, kaparásokat találtam a homokban. Hurrá! Itt rókák tanyáznak!
Kora délután kiültem a rókavárhoz. A Nap már egyre inkább szemből sütött és jó irányból fújt az élénk szél, így történhetett, hogy öt óra tájban még az óvatos anya róka is gyanútlanul besétált a kijáró kölykök kíséretével.
Persze, amint észrevett nagy vakkantással riasztott és hanyatt-homlok elmenekült. A fiai kettő kivételével szintén eliszkoltak. Ők még a kotorék biztonságát választották, de azért vágyakozva néztek a többiek után.
Végül eltűntek a szemem elől. Én persze így is elégedett voltam: egy napon belül felfedezni a kis rókák nyomait és le is fényképezni őket még sohasem sikerült. Egy dolog azért nyugtalanított: a megriasztott szuka könnyen elmenekítheti a fiait a "Simabőrű" által felfedezett és emiatt veszélyessé vált otthonukból és akkor már nem láthatom őket többé, ha napokig ülök is ott. Hogy bizonyosságot szerezzek kitettem egy éjjel is látó vadkamerát a kis rókák játszóhelyére.
Két hajnalon is hiába vártam a kis csirkefogókat, nem mutatkoztak. Ennél a róka családnál úgy látszik más a napirend, mint az eddig megismertekénél, ők délután szeretnek előjönni. Ezt felismerve még tudtam néhány fotót készíteni a talán utolsó otthon maradt kölyökről. A többiek már ismerkednek a kinti szabad világgal és tanulják a róka élet nélkülözhetetlen tudnivalóit.
Egy nap múlva talán már ő is elhagyja a kotorékot és önállósodik. Ezzel gyaníthatóan véget is fog érni az idei róka kölyök fotózásom. Szép volt, kedves emlékem marad.
A vadkamera mozgalmas éjszakai életet rögzített, melyből készítettem egy kis videót. Egy őz falatozásával indul a filmecske és az anya róka is szerepel benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése