Nemrégiben alkalmam nyílt újra meglátogatni az apaji halastavakat, remélve, hogy ott mindenféle vízi madarakat fényképezhetek. Kellemes tavaszi idő, ragyogó napsütés fogadott, a felhőtlen ég azúr kékre festette a tavalyi száraz náddal határolt tavak tükrét.
Eleinte csak távolban úszkáló, vagy átrepülő madarakat láttam: néhány hattyút, szürkegémet, récét, de főképpen vadlibákat.
A part menti hepehupás földutakon lehúzott ablakkal és ölemben tartott fényképezőgéppel kocsikázva vártam, hogy "lövéshez" jussak.
A tavak közti töltéseken több madár pihengetett, táplálkozott.
Néhol a kocsiból kiszállva gyalog indultam feléjük, viszonylag türelmesen viselték a közeledésemet.
Persze végül mindegyik szárnyra kapott.
A legszebb jeleneteket akkor láthattam, amikor a part közeléből, a vízről indultak.
A legtávolabbi tóról valóságos liba felhőt riasztottam fel.
Több száz, vagy talán ezer szárnyas sötétítette el az eget.
Ezzel a látványos tömeg jelenettel zárult az élvezetes apaji kirándulásom, melyet máskor, más madarak jelenlétében szívesen megismételnék.
