A vörös gém akció

    László, miskolci fotós barátom rendszeresen jár a Tisza-tóra fotózni. Ilyenkor motorcsónakot bérel, szakavatott túravezetővel együtt, aki úgy ismeri a tavat és annak útvesztőit, mint a tenyerét. Feri papa - aki csupán egy évvel idősebb nálam☺- maga is természetfotós és tudja, hogyan kell a ladikkal a vízi madarakat úgy megközelíteni, hogy ne riadjanak el. Együttműködésükből legutóbb is remek fotók születtek, legfőképpen fiatal vörös gémekről, melyek a hírek szerint szokatlanul nyugodtak, béketűrőek. No, ez már engem is érdekel - gondoltam és betársultam a keddi túrába. 

Felhősen indult a nap, olykor még csepergett is a vízen. Az első órában is akadt fotózni való, de az akkori képek felejthetők lettek a későbbiekhez képest. Amikor kisütött a nap, a tó már a megszokott békés képét mutatta.

Addigra már olyan csatornákban hajóztunk, ahonnan én vissza sem találtam volna a kikötőbe.

Távoli madarakat szép számmal láttunk, amint a sulyom mezőben vadászgattak, vagy pihentek.

A tündérfátyol sárga virágai inkább csak a sekély vízben virultak, ahol csónakunk már megfeneklett volna. A halászgató nagykócsagról így csak távoli fotó készült.

A sebes röptű fattyúszerkők  még a sűrű növényzeten át is képesek a halacskák elkapására.

Hangos gágogással hatalmas liba csapat repült át felettünk, seregélyek kerestek pihenőhelyet az öreg fűzfák száraz ágain, sőt még néhány gyurgyalag is ott vitorlázott.

Néha csak egy rikácsolás jelezte, hogy felriasztottunk egy szürkegémet. Mire körülnéztünk, az már a fák felett járt.

Más, nyugodtabb példányok nem zavartatták magukat és szoborrá merevedve álltak őrhelyükön.

A türelműk a tőlünk mért távolsággal egyre fogyott és előbb-utóbb mindegyik szárnyat bontott. A levegőbe emelkedés pillanatai látványos fotókat eredményeztek.

Némelyik csak a következő tuskóig menekült, ott leszállt, megrázta a tollait és újra leselkedni készült.

Aztán a közeledtünkre mégiscsak távolabb repült és csúnya, rekedt hangján méltatlankodott. 

A tuskóról való elrugaszkodás sem okozott nekik gondot.

És, hogy a lényegre térjek, hamarosan az ideális vörös gémet is megtaláltuk, amelyik nem idegeskedett, amikor csónakunkkal nagyon lassan a közelébe siklottunk.  

Egy csatorna partján, vízre hajló ágak alatt járkálva leste a sulyom alatt mozgolódó élőlényeket.

A szemünk láttára fogott itt  törpeharcsa ivadékot, meg apró rákot is.

Már az eddigi fotókkal is elégedett lehettem, de a fő műsorszám akkor kezdődött, amikor villámgyorsan vízbe csapott és kiemelt egy halacskát.

Örömében kitárta a szárnyait és kecses mozdulattal mutatta fel zsákmányát. Talán kínai módra kívánta elfogyasztani a halat, mert egy pálcikát is felvett a csőrébe. ☺

Úgy látszik, ezzel a fogással már kellően csillapította az éhségét és elrepült. Nem győztem dícsérni magamban, amiért ilyen látványos előadást varázsolt a kedvünkért. 

Már csak egy selyemgémet mutassatok! - kértem társaimat. Tovább hajóztunk és közben egy fattyúszerkőre lettem figyelmes, amint egy vízből kiálló ágacskára telepedett.

Néhány sebes röptű társát a levegőben próbáltam elkapni. Sokadik kísérletre így sikerült:

A selyemgémek is előkerültek, bár ők nem engedtek kellően közel. Egy felnőtt és egy fiatal madár szinkronröpülésének megörökítésével végül ez a kívánságom is teljesült.

El nem felejtsem megemlíteni: váratlanul és terven felül még jégmadarat is sikerült fotóznom! Feri papa pillantotta meg a kis kék ékszer-madarat és közel kormányozott hozzá. Kár, hogy csak kusza környezetben sikerült megörökíteni a régen látott apró gyönyörűséget! 

 A jó társaságban az idő gyorsan elrepült, búcsút kellett vennünk a tótól. Hálás vagyok Feri papának és László barátomnak az élménydús csónaktúráért, a sok szép madárért és a kissé nehezen, de végül mégiscsak elintézett szép időért. ☺