Fotós életem leggyengébb hónapja volt ez a január, pedig sok szép havas napot hozott. Határjárásaim egyikén készült ez a késő délutáni ellenfényes kép.
Az erdei madáretetőmre úgyszólván csak cinegék jártak, egyetlen különlegesebbnek mondható tollas sem mutatkozott arrafelé. Csupán a szajkók hoztak némi pezsgést a tömény unalomba.
Még a máskor oly gyakori fácánok is csak nagy ritkán látogattak meg, akkor is csak futólag.
Az etetőről lehullott magokat a pirókegerek hasznosítják. Egyszer sikerült lencsevégre kapnom egyiküket, amint éppen uzsonnázni jött elő.
Hírét vettem, hogy a szomszéd falu egyik fenyőfáján fülesbaglyok töltik a nappali pihenő idejüket. Az ínséges időkben nem hagyhattam ki a fotózásukat.
Mintha az őzek is megritkultak volna. Egy alkalommal vadászok elől menekülő csapatuk szaladt át a lucernáson.
Később néhányuk felém fordulva keresett visszautat...
Ezen a lucernáson nap mint nap feltűnt egy hím kékes réti héja. Alacsonyan szállva, szemét a földre szegezve pásztázta a terepet. Néha leszállt, de sohasem láttam, hogy fogott volna valamit.
Több alkalommal vártam rá, de sohasem tudtam elég közel kerülni hozzá.
Egyszer a párját is láttam ugyanott vadászni. Mekkora a különbség a nemek között!
A tél kezdete óta figyelek egy vörös vércse párt ezen a területen.
Ők is szívesen használják a szalakótáknak kitett beszálló ágamat.
Néhány röpképet is sikerült készítenem róluk.
A vércsék és a nyáron várható szalakóták miatt egy les építésére szántam el magam ezen a területen. Azóta el is készítettem, de egyelőre még várom a jó időt, hogy használatba vegyem.
Régi vágyam, hogy téli bundás rókát fényképezzek a hóban. Sajnos ez mindeddig beteljesületlen maradt. Nemrégiben összejött a találkozás, de sajnos egy komoly szépséghibával: a rókát lelőtték! Én mégis lefényképeztem, hiszen olyan szépnek találtam, mintha csupán pihenne.
Nagyon remélem, hogy megadatik még nekem ez elképzelt tökéletes találkozás is és az, hogy az új les újabb szép fotók készítését teszi majd lehetővé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése