Nem tudom,hány napig tartott az a ködös, nyirkos, sötét, depresszióra hajlamosító időjárás, de nekem végtelennek tűnt! Mindenre jó volt, csak fotózásra nem, de azért néhány alkalommal erőlködtem az erdei lesemnél. Hát, olyanok is lettek a képek...
Egy betérő fácán kakas teketória nélkül felugrott az etetőre és a kis madarak szotyiját kezdte dézsmálni.
A ködös erdő érdekes hátteret adott, jobb híján még örültem is neki.
Egészen szürkületig maradtam, mert vártam, hogy az ölyv is betérjen. Az nem jött, de az itató vizének maradéka hirtelen megtelt fürdőző rigókkal. Többnyire feketékkel, de egy szőlőrigó is akadt köztük.
Az év utolsó napjain egy hidegfrontnak köszönhetően feltámadt a szél, eltűnt a köd és tiszta, fényes idő kerekedett. Szilveszterkor korán keltem, hogy megnézzem a régen látott és ez évben utolsó napkeltét. Korán érkeztem, épp hogy pirkadt.
A mínusz 11 fokban jól esett a gyaloglás.
A gyenge fényben váratlanul őzek bukkantak elő a domb mögül.
Addig-addig lestem a távolodó őzeket és egy messze feltűnt rókát, hogy a Nap a hátam mögött már jócskán elhagyta horizontot.
A nádbugákon átragyogó fény már szinte teljesen fehér volt.
Nyolc óra már elmúlt, amikor haza indultam, de azzal az elhatározással, hogy a szép időt kihasználva délután kiülök a lesbe. Így is tettem.
A hideg meghozta madarak étvágyát, szépen sürögtek-forogtak a cinegék és a zöldikék is megjelentek.
Egy szajkó éppen az orom elé ült le, nem győztem visszazoomolni.
Hirtelen nagy ribillió támadt, egyszerre felröppent a sok madárka és egy gyors suhanást hallottam. Annak okát keresve felfedeztem a hoppon maradt és egy közeli ágra telepedett karvaly tojót. Nézelődött egy ideig, rendezgette a tollazatát, aztán farkát megemelve könnyített magán és elrepült.
Egy nagy fakopáncs is meglátogatott. Felkapott egy diót és a közeli fenyőfa derekán kopácsolta szét.
Kisvártatva előkerült a fácán kakas is. Nem jött a les elé, az oldalablakon viszont jó rálátással fotózhattam.
Aztán újabb karvaly érkezett, ezúttal a hím. Éppen az etetőre ült, tőlem két méternyire.
A hirtelen támadt csendben értetlenül nézelődött: vajon hová tűnt az előbb még itt sürgölődő apró nép?
Többször is helyet változtatott, éles szeme zsákmány után kutatott.
Gyorsan készítettem egy portrét, de a közelség miatt még a rövid idő dacára is enyhén bemozdult lett.
Ő sem maradt három percnél tovább, könnyű libbenéssel elstartolt és alacsonyan, a talaj felett vitorlázva eltűnt a fenyves fái között. A téli nap egyre mélyebbre hanyatlott, a madarak eltűntek. Csak a csirkefarhát szomorkodott az ölyvekre várva, na meg jómagam. A fény egyre fogyott. Beláttam, hogy hiábavaló lenne tovább rejtőzködnöm, szedelőzködtem. Amikor előbújtam a kunyhómból, egy távoli nyárfán felfedeztem a figyelő ölyvet. Tudta, hogy ott vagyok és azért nem jött. Nagyon kiokosodott! Pár pillanatig néztük egymást, aztán szárnyra kapva odébb állt.
Nem bántam az ölyvet, inkább a régen látott karvalyoknak örültem. És persze ennek a ragyogó szilveszteri Napnak, melynek feljövetelét és búcsúját is megszemlélhettem. Sok ilyen élményt kívánok magamnak és az erre fogékonyaknak. És persze BOLDOG ÚJ ÉVET MINDNYÁJUNKNAK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése