Tegnap délelőtt a "csodarétnél" szerettem volna szétnézni, de egy jókora sárgödör utamat állta. Gyalogolni nem volt kedvem, így másfelé vettem az irányt.
A poros földúton egy belvizes tavacskához jutottam. Már messziről láttam, hogy a nádfal mögött, erős takarásban kócsagok fehérlettek.
Őmiattuk érdemes egy kis sétát tennem! - gondoltam és óvatosan közelítettem feléjük. A szántásban ültem le, ahonnan már megállapíthattam, hogy hat nagykócsag békászgatott a ritka nádban. Csak néha tévedtek nyíltabb területre.
Időnként felreppentek és jobbnak vélt vadászterületen landoltak.
Tudtam, hogy az éber madarak figyelmét nem tudom kijátszani, egy idő után mégis megpróbáltam még közelebb kerülni hozzájuk. Ahogyan várható volt, általános riadó és menekülés lett a vége.
Sebaj, így is nagyon örültem a gémekkel való találkozásnak ott, ahol eddig legfeljebb csak kacsákat láttam.
Amint közelebbről szemügyre vettem a gémek elnéptelenedett vadászterületét, néhány mocsári gólyahírt fedeztem fel. Ebéd után gumicsizmával a lábamon tértem vissza, hogy makró felvételeket készítsek róluk. Most vettem igazán jó hasznát a nemrégen reaktivált hatvan éves keletnémet optikámnak. Valóságos bokeh-parádét sikerült rögzítenem a segítségével. Tényleg jó az öreg a háznál!
Ugyanaz kékben talán hatásosabb...
...de így természetes.
Azért ez se rossz....
Bizony kár lett volna kihagyni. A felröppenő kócsagos fotók különösen tetszenek. A harmadik fotón a kissé komor háttér szépen kiemeli a fehér szépség alakját.
VálaszTörlésRégen tudom, hogy le kell győznünk a lustaságunkat, hogy nem várt élményekhez juthassunk. Örülök a kócsagoknak és annak hogy tetszenek neked a képeim.
Törlés