KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. március 2., szerda

Hétköznapi leselkedés

A meteorológia naposabb idővel kecsegtetett. Jobb ötlet híján kiültem a lesre, de nem számítottam különleges látogatókra. Igy is történt.
A szajkóim biztosan jó erőben vészelik át a telet, a magvakon kívül az ölyveknek szánt csirkehúst desszertként fogyasztják.



A mezei verebeket is felhízlaltam a sok napraforgómaggal.

A meggyvágó tojó csak mostanában szokott az etetőhöz, ő nem sok eleséget pusztított.



A nagy fakopáncs sem veti meg a szotyit, már két példány is oda jár. Ez éppen a piros tarkófoltjáról felismerhető hím, de a tojót is láttam már az etetőn.



Ez itt még mindig a hím, csak éppen tojóként viselkedik. :)

És végezetül egy portré egy közelre beült, jóllakott szajkóról.



Hát ilyen képek készíthetők egy hétköznapi délelőtt a lesemnél. Megjárja...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése