A ragyogó őszi napsütésben sétára indultam. Fotótémát keresve kedves helyeimet jártam körül. Akaratlanul is a tegnapi kirándulás gyönyörű képeihez mértem a látottakat és a lombjavesztett horányi erdőt csalódáskeltően kopárnak találtam. Sokáig munka nélkül lógott nyakamban a fényképezőgép. Aztán rácsodálkoztam az ágak között szikrázó a napra. Azt kéne elkapni és eltenni a közelgő tél fagyos, sötét napjaira! Hadd emlékeztessen a szép időkre és hadd melengessen. És adjon reményt, hogy a hideg múltával újra lesz még verőfény és meleg.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése