Piros sipkások

Sokszor keseregtem már azon, hogy a természeti kincsekben, állatokban, madarakban valaha oly gazdag Szentendrei-sziget napjainkban már nem olyan, mint a régi. 

Az elmúlt napokban azonban ismét megajándékozott egy csodás élménnyel. Egyedül persze sohasem bukkantam volna rá, de Tamás barátom - aki a sziget állandó lakója és alapos ismerője - elvezetett egy titkos helyre, oda, ahol egy gyönyörű madár: a fekete harkály odúját fedezte fel. 

Ez a madár Európa legnagyobb harkályféléje. Testhossza 45-57 cm, szárnyának fesztávolsága 67-73 cm, testtömege 250-370 gramm. Védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft.

A Vízmű csak engedéllyel látogatható védterületén található egy öreg fák alkotta kis erdő, mellette egy elhagyott, romos épület, melynek első emeleti helyiségéből éppen egy platánfába vájt odú bejáratára látni. A kora reggeli órákban szép, lapos fény világítja meg a fatörzset, míg az épület jótékony sötétjében észrevétlenül, a madarak zavarása nélkül állíthattuk fel leshelyünket.

Először a jellegzetes sípolásra figyeltünk fel, majd magát az egyik fekete szépséget is megpillantottuk.

A tojó kisvártatva felröppent a bejárathoz. 

A tojó

Kíséretképpen a párja is elrepült előttünk.

Miközben a tojó bebújt az üregbe, a hím madár is odaröppent.

Nem sokáig időzött odabent a tojó, máris távozni készült...

... sőt, ki is ugrott.

Vajon mi történhetett odabent? - tanakodtunk Tamással. Lakáskeresés folyik? Vagy már a tojásokat rakják? Tojásrakáshoz viszont nem lehetett elég ez a pár másodperc! Netán már fiókák lennének odabenn? Vagy csak valami ellenőrzés zajlott? A kérdésekre nem találtunk választ.

A hím még elidőzött egy kis ideig, így őt nyugodtan fotózhattuk.

Karmazsinpiros fejfedője és éjfekete tollruhája gyönyörűen csillogott a napfényben.

Kiderült, hogy alaposan tévedtünk, amikor legutóbb még csak a családalapításra gondoltunk, hiszen tegnap reggel már érett fióka kandikált ki az odúból.

Nem tudjuk, hányan lehettek odabenn, mert egyszerre csak ketten fértek ki a lukon. A fajra jellemző, hogy a nemi jelleg már fióka korban megmutatkozik. Az alábbi képen alul egy kis tojó, felül egy kis hím madár kukucskál. Egyszer két fiút is láttunk együtt, azaz legalább hárman vannak odabent.

Az apjuk is hamarosan megérkezett, begyében hangyatojásokat hozott, melyeket a hevesen követelőző fiókák torkába rázogatott.

Az alábbi nagyításon jól látszik a felnőtt madár csőrében a fiókáknak oly kedves táplálék.

Egy óra múlva érkezett az újabb adag eleség. Az etetést videóra vettem. Bár a blog technikai jellemzői miatt a minőség leromlik, megmutatok ebből egy kis részletet. Persze, ami a filmen vízszintes, az a valóságban függőleges. :)

Gondolom, hogy hamarosan kirepülnek a fiókák és ezentúl már csak véletlenül találkozhatunk velük. Abban azonban biztos vagyok, hogy ha a jövőben meghallom a jellegzetes sípolást, akkor erre a most megismert kedves kis családra és a velük kapcsolatos szép élményre fogok gondolni.